ETE Oroszlány: e-gépész.hu >> Hatósági energiaárak

e-gépész.hu >> Hatósági energiaárak
Frissítve: 2010. június 23.
Szerzo: Zöhls andrás

Ámon Adának, az Energia Klub igazgatójának. Tisztelt Igazgató Asszony! Olvastam az egyesület honlapján megjelent kissé kemény hangú "Hatósági energiaárak: irány a múlt!" című írását. Engedje meg, hogy az ott leírt némely állításával vitatkozzak.

(Ámon Ada cikke letölthető ITT.)

Május végén jelent meg "Környezet és energia" címmel az EUROSTAT uniós statisztikai hivatal elemzése a 2009-es év energia helyzetéről. A kiadványban két energiahordozó, a földgáz és az elektromos energia árának aktuális állapotát és a változások irányát mutatja be, a háztartási és a termelő szektorban.
Nézzük először a gázt.

Mint látszik, tényleg ezen a vonalon körülbelül az uniós átlag közelében vagyunk, együtt a helyzetében hozzánk hasonló un. Visegrádi országokkal. A kisebb eltérések beleférnek a forint/euro aktuális átváltási arányba, amit a vizsgált időben 271,12 Ft/€ szinten vettek figyelembe. Ahol drágább a gáz, az eltérés leginkább az adott helyen érvényes környezet szennyezési adóból adódik.
Ha csak a nettó árat vizsgáljuk, sokkal egyenletesebb a kép, a diagrammban szereplő 24 országból 17 az átlag körüli 20%-os eltérésen belül van. Ekkora eltérést bőven igazolhat a forrástól való távolság, a vezeték egységnyi hosszára eső fogyasztás, a hálózat állapota, az eltérő terepviszonyok, összefoglalva a rendszerhasználat költsége.

A takarékosságra való ösztönzést a tényleges, nominális árnál alighanem jobban mutatja a vásárlóerő értéken vett ár. Ezen a területen mondhatjuk, az élen járunk, a táblázatokban szereplő 24 országból mi vagyunk (Bulgáriától alig lemaradva) a negyedikek. Egy magyar lakossági fogyasztó pénztárcájának már ma is nagyobb megterhelés a gázszámla kifizetése, mint egy francia, osztrák vagy német társának, nagyobb a késztetése a spórolásra is.

Izgalmas kérdés még az energia ára a termelő szektorban. Itt kevésbé jelentkezik a környezetvédelmi szempont, uniós átlagban az ipari termelők a lakossági ár 56%-án jutnak hozzá a fölgázhoz. Magyarországon ez az arány nem egészen 59%, gyakorlatilag a hibahatáron belül van. A bruttó ár az EU27 átlag 95%-a, gyakorlatilag megegyezik a nálunk gazdaságilag kissé előbbre tartó finnekével.

A környezetvédelmi szempontok fokozott figyelembevételére rokonszenves kivétel, ezen a területen is Dánia.

Az elektromos energiáról.

Apró érdekesség az uniós statisztikai kiadvány alapján.

Hőegyenértéken számolva a lakosság valamivel több háromszor annyit fizet az áramért, mint a földgázért. Ez közel azonos az uniós átlaggal, és megfelel a hazai erőművek hatásfoka alapján számítható értéknek. A termelői szektorban viszont ez a szám kiemelkedően magas.

Az elektromos energia ára

Nagyjából a háztartásokban fogyasztott elektromos energia áráról is hasonlóakat mondhatunk el, mint az előbbiekben a fölgázéról. Az uniós átlag szintjén állunk, meglepő, de olyan országok is olcsóbbak nálunk, mint az Egyesül Királyság, Franciaország vagy Finnország.
Tanulságos megnézni a fenti táblázatot kicsit részletesebb bontásban.

Áram esetén a rendszerhasználati díj látszik kiegyensúlyozottabbnak. Persze az árképzés még ennél is összetettebb. Nézzünk egy hazai példát.
Az egyetemes szolgáltatásban értékesített villamos energia 2010. I. negyedévi teljes lakossági árának összetétele az ELMŰ területén "A1" árszabás és 2400 kWh/év fogyasztás mellett.

*Szénipari szerkezetátalakítási támogatásra és a villamosenergia-ipari nyugdíjasok áramvásárlási kedvezményére (nem ÁFA köteles)
**Az egyetemes szolgáltatói árrés ebből kb. 1,9 Ft/kWh

Mint látszik a sokat idézett "szénfillér" a fogyasztói árakat alig befolyásolja, a súlyosan veszteséges Vértesi Erőmű decemberi bezárásával amúgy is oka fogyottá válik ez a kérdés. A KÁT körbe eső energia támogatása már nagyobb tétel. Ez zömében a távfűtéssel kapcsolt áramtermelés támogatását szolgálja. Azt hiszem, hogy amikor az állam, az Energia Hivatalon keresztül ezt a kérdést újra elkezdi felülvizsgálni, helyesen jár el.

Azt hiszem, a következő diagramm már komoly meglepetést okozhat. Az EUSTAT közlésben szereplő 27 ország közül vásárlóerő paritáson számítva Magyarországon a legdrágább a háztartásoknak szolgáltatott elektromos áram. Ha ez a takarékosságra való ösztönzés legfőbb eszköze, nem panaszkodhatunk, hogy az állam pazarlásra biztatna.

Persze ha ez az árképzés szempontja, a termelő szektorban pont az ellenkezőjét kellene tapasztalnunk, de nem ez a helyzet.

Bár az ipar fogyasztóknál az áram ára a háztartásinak alig több mint 80%-a (az EU27 átlag 62,4%), különösebb extra adó nem terheli, de mint az előbbi táblázatból látszik, Magyarország ezen a területen is a legdrágábbak közé tartozik, ami alighanem komolyan rontja a versenyképességünket a piacon.

A fenti diagrammból kiderül, hogy az áramtermelésünk nem a legdrágább energiahordozókra épül. Az országban Paks termeli a legolcsóbban az elektromos energiát, de szorosan a nyomában van a másik óriás, a hazai lignittermelésre épülő Mátrai Erőmű is. Az elmúlt években épült földgázüzemű erőművek hatásfoka egyre jobb, és a gáz tulajdonképpen még ma sem nagyon drága. A megújuló energia alapon való termelés jelenleg még gyakran viszonylag költséges, de ennek Magyarországon elég kicsi a súlya.

Ha a jelenlegi kormányzat átmenetileg, legalább a lakossági szektorban árstoppot rendel el, és megpróbál tisztán látni a hazai energiaellátás kérdésében, azt én inkább üdvözlendőnek tartanám.

Tisztelettel:
Zöhls András